• brands
• wow
• randi
• chat
• izé
• Funpic
• Ezotéria
• Hasznos

A középkor szennye...

2004. 09. 19. 00:00

Hiába ért el az ókori civilizációkban a higiénia viszonylag magas szintet - az azt követõ középkor mindent bepiszkolt. Pedig az ókori Egyiptomban mocsarakat szárítottak ki, elhordták a hulladékot, csatornázták a városokat, és gondoskodtak az ivóvízrõl. Hasonló volt a helyzet az Eufrátesz és a Tigris mentén, és az indiai szubkontinens városaiban. Arisztotelész Athenaion Politeia címû mûvében szabályként említette, hogy a trágyát a városból a falaktól legalább 2 kilométerre kell elhelyezni.

Rómában a Tarquinius Superbus uralkodása alatt épített Cloaca Maxima (a képen) méretei és szakszerûsége ma is lenyûgözõ. A szemlélet területén azonban már akkor is voltak problémák. Erre utaltak Hésziodosz görög költõ Kr.e. a VIII. századból fennmaradt sorai: /"...ne az útra vizelj, se menetközben, se ruhátlan,/ el ne feledd, hogy az éjszaka is szent isteneinké./ Istenes és megfontolt férfi leguggol ilyenkor,/ vagy keres egy kerítést, odaáll udvar fala mellé."/ A középkori várakban s városokban a szennyvíz a kutakba folyt, és a lakosság gyakran az utcán végezte dolgát. A házakból az éjjeli-edény tartalmát a járókelõkre öntötték, és a nagyobb esõk után szennyvíz öntötte el az utcákat. A várak bástyái és erkélyei illemhelyek, a várárkok pedig szennyvízcsatornák is voltak.

Az Erfurtban 1183-ban tartott birodalmi gyûlés során a várárok felett levõ lovagterem beomlott, és a szennyvízben nyolc fejedelem, számos fõúr, és több mint száz lovag lelte halálát. Barbarossa Frigyes császár úgy menekült meg, hogy kiugrott az ablakon. A Harz-hegységben még ma is megvan az a fürdõ, ahová a nõket esküvõjük elõtt ünnepélyesen elkísérték, hogy életükben másodszor is megfürödjenek. Az örömlányt jelentõ olasz putana és a francia putaine a latin pura (tiszta nõ) szóból származik. Az említett lányok a középkorban többnyire a fürdõkben tanyáztak, ezért a tisztaság általában egyet jelentett a feslett életmóddal.

Nürnberg városi tanácsa 1490-ben elrendelte, hogy egy szolga minden nap szedje össze az utcán az elhullott háziállatok és patkányok tetemeit, és hordja ki a város kapuja elé. Párizsban rendelet írta elõ, hogy minden házban árnyékszéket kell létesíteni, ezt azonban nem hajtották végre. Ahol volt ilyen, miután megtelt, a kertekben helyezték el a tartalmát. Az 1422-1450-es években divatban jött csipkegallérok és kézelõk eltakarták a bõr szifiliszes elváltozásait és az elvakart rüh, bolha, tetû-, és poloskacsípéseket. A baldachinos ágyak arra is szolgáltak, hogy a poloskák ne tudják a mennyezetrõl az alvókra vetni magukat. A hölgyek bonyolult frizurájukba tûzött hosszú csonttûvel (grattoir) vakarták a fejükön levõ tetûcsípéseket. Montaigne 1580-ban elragadtatással nyilatkozott a német házakról, amelyekben "...az ágy mellé a fal felõl vásznat vagy függönyt akasztanak, hogy a köpések ne piszkítsák össze a falat".

A francia királyok számára a "lyukas széket" I. Ferenc óta helybe vitték, és dolga végzése közben a király audienciát tartott. Az udvari nép ennél egyszerûbb megoldást választott: Liselotte pfalzi hercegnõ 1694-ben írt levele szerint Fontainebleauban az arra járó férfiak, nõk, papok, svájci gárdisták a folyosókon, a termekben a függönyök mögött, és az udvaron végezték el dolgukat. XIV Lajos, a Napkirály, Versaillest fürdõszoba nélkül építette meg. XVI. Lajos naplója szerint, 26 év alatt mindössze 43 alkalommal fürdött. A hölgyek és urak parfümmel leplezték testszagukat, és a testükön képzõdõ piszokrétegrõl azt tartották, hogy megóvja õket a káros külsõ hatásoktól.

A szappan dicsõ kora

Az oldal megtekintéséhez 9-es Flash Player szükséges