Sztárinterjú Kapócs Zsókával!
2009. 11. 13. 15:15
Küldés ismerõsnek
Régi idők szerelmesei: megjelent Kapócs Zsóka Karády dalok című albuma
Vártam és féltem. Mégis hogyan mondjam el, pláne első találkozásra, hogy ismerős érzéseket keltesz bennem; hogy ha tehetném, Kosztolányi küszöbét rágnám naphosszat; hogy régi mozik zenéjét hallgatom és átjár a hűvös borzongás, ahogy a bakelit serceg a tű hegye alatt; hogy hiányzik valami (hangulat, érzés, emberi tartás), amit bár sosem éltem meg, mégis visszavágyom a régbe, a békebeli Pestre. Az első, de még a második világégés előtt is jó lenne. És ha oda mehetnék, megkeresném Karády Katalint és a kezébe adnám a CD-d. Ő biztosan furcsán nézne, azzal a távolságtartó, néha fiús, mégis egy korszak nőideálját megtestesítő önmagával, amit annyira szeretsz. Szép ajándék lenne.
Ez villant át a fejemben, amikor megjöttél. Egyszerűen, sportosan, edzésről ki, edzésre be.
Talán jobb is, hogy most találkoztunk, jó pár nappal a CD sajtóbemutatója után, már elrendeződtek az események magadban és a fogadtatásról is van tapasztalat... Hogy érezted magad?
Rendkívül izgalmasan. Ilyenkor az ember... nem tudom, más hogy van vele, de én nagyon drukkolok belül, hogy jaj, csak minden úgy sikerüljön, ahogyan elterveztem. Összeszedetten el tudjam mondani, amit szeretnék, plusz a dalok is újra ugyanazzal a töltettel bírjanak, ahogyan az albumon és a műsoromban szólnak. Úgy érzem, minden sikerült, pont ahogyan elképzeltem és a kívánságaimat leírtam. Amikor félek, izgulok, akkor jól szoktak kijönni belőlem a dolgok, mert tudom, hogy nincs hibázási lehetőség és kész.
Visszajelzések?
Mindenhonnan olyan pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy egy rendkívül igényes anyagot hoztunk össze. Láttad vagy hallottad már?
Láttam, de még nem hallottam. Megmondom őszintén, még nem. De megígérem, hogy addig nem írom meg ezt az anyagot, ameddig nem hallgatom meg... Emlékszem, 2008. január végén, amikor debütált a Ma a tiéd vagyok! Karády-ested a Mikroszkóp színházban, a fellépés előtt készült egy riport veled. Annyira bennem maradt az érzés, milyen lázasan vártad a színpadra lépést, hogyan drukkoltál azért, hogy (pont, mint most említetted) azt sikerüljön megvalósítani, amit elgondoltál, pláne ott volt a családod, ott voltak a szeretteid...
Igen, az nagyon meleg helyzet volt, emlékszem... Még most is beleborzongok...
De miért Karády lett a szerelem? Hogyan indult útnak ez a rajongás?
Amikor megismertem Földessy Margitot (a színésznő drámastúdiója 1985 óta működik – a szerk.), azt mondta, hogy jellegemben borzasztóan emlékeztetem őt Karády Katalinra. Ilyen mély hanggal neked csinálni kell egy Karády-estet, mondta. Vártam, két évig nem mertem elkezdeni, mert nem éreztem elég érettnek magamat és a színpadi tudásomat ahhoz, hogy másfél órát elvigyek a hátamon.
Közben telt az idő, játszottam többek között Schubert Évával és Pásztor Erzsivel az IBS színpadon, tanultam tőlük, néztem őket, tanácsokat kértem tőlük - szó szerint tanultam, és utána már úgy éreztem, el lehet kezdeni. Belevágtam, és hál’ Istennek sikerült, töretlenül megy a műsor már több mint másfél éve.
Jó, hogy hagytad kiforrni, megérni...
Mindenképpen.
Mi volt a legnehezebb a Karády-est színpadra állításában?
Számomra bármilyen darab színpadra állításában a legfontosabb és legnehezebb feladat, hogy lekössem az embereket. Az elsőtől az utolsó percig. Ez a legnehezebb. Ha ezt nem tudod megtenni, jobb, ha az egészet hagyod (a francba)! De tényleg. Nem tudom, hogy az ember mikor érzi, vagy egyáltalán érzi-e, mialatt készülőben van egy darab, hogy le tudja majd kötni a közönséget. Mert amikor már elindult a dolog, már ott vagy, akkor már látod. Talán a személyed, az sokat jelent...
Amikor a döntés megszületett, hogy lesz színház, lesz műsor, mennyire állt össze a fejedben a teljes show?
Ott már nem nagyon volt idő gondolkodni. Amikor azt mondtam, hogy jó, most megcsinálom, nem volt tovább gondolkodás, mert addig azt csináltam két évig. Most már cselekedni kellett.
Mennyire lényegülsz át Karádyvá, és mi marad Kapócs Zsókából a műsor alatt?
Teljesen átlényegülök, de ez biztosan egy Kapócs Zsókás Karády Katalin, mert az ember a saját bőréből nem tud kibújni. Minden érzést saját magamból „szedek ki”, és ezt próbálom felnagyítani. Nem szeretek utánozni, egyáltalán nem is szoktam, senkit. Megpróbálom elképzelni az ő életét, az ő érzéseit, és azt, hogy ez hogyan hatna rám abban a korban egy olyan személyiséggel, mint az övé - ebből lesz az, ami.
Ha Földessy Margit nem mondta volna anno, hogy emlékezteted őt Karádyra, előjött volna az ötlet? Szeretted, hallgattad Karádyt korábban?
Nagyon szerettem, és igen, gyerekkoromban hallgattam Karády-dalokat, még nagylemezen. Nagyon sok dalt tudtam kívülről, de nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy ilyen régi dalokhoz nyúljak elsőre, viszont iszonyúan jó választás volt. Tényleg azt mondom, lehet, hogy a lelkületem nem mai...
Érezzük ezt páran...
Az a miliő, az nagyon jó lehetett...
Milyen korosztály látogatja az estedet?
Képzeld el, ez nagyon meglepő: teljesen vegyes. Fiatalok, velem egykorúak is eljönnek (gondolom, némi kíváncsiság is van bennük, hogy: na, megnézem magamnak ezt a csajt), és vannak az idősebbek, akik ebben a korban éltek, nekik ez nosztalgia, egy élmény. Sokszor írnak is, annyira hálásak, nekem ennél csodálatosabb érzés nincs.
Tudom, hogy mumus kérdés, de melyik a kedvenc dalod? Többet is meg lehet jelölni.
Álltam a hídon, a Hamvadó, Ne kérdezd ki voltam - ha háromhoz kellene nyúlnom, most ezeket mondanám.
Hol tart a műsorod, milyen ívet járt be eddig?
Kb. 60 előadás lement már, vidéken nagyon sok helyen voltunk és a fővárosban 2008. január óta játszuk. Ha egyszer úgy látom majd, hogy nem megy tovább az egész, vagy nem jó, amit csinálok, félre fogok állni, de addig minden követ megmozgatok, hogy ez a show évekig mehessen még. Olyan, mintha a gyermekem lenne...
Mert az is, az első. Hallottam, valahol azt nyilatkoztad, már csak ezzel szeretnél foglalkozni, vagyis a művészettel, a színpaddal, a zenével. Mi lesz Karádyn túl?
Készülünk egy ’20-as évekbeli, füstös Berlintől induló showműsorral. Lényegében nem is nagyon rugaszkodunk el ettől a légkörtől és korszaktól, bár lesznek benne diszkóslágerek is a ’80-as évekből, amit lesanzonosítunk. Nagyon érdekes! Három táncos fiúval lennék, ugyanúgy lesz egy kerettörténete az egésznek, de kőkemény tánc, ének, és próza.
Mindez mikortól?
Elméletileg a februári születésnapomra terveztem, de még várat magára... Szeretnénk majd nyáron valahogy kijutni vele a külföldi fesztiválokra, szóval addigra tényleg jó lenne, ha elkészülne.
Milyen zenét hallgatsz rendesen?
Most Piafot. Imádom és sokat éneklem is.
Esetleg róla, belőle is készül majd valami?
Nem. Gondolkodtak bennem Marlene Dietrich kapcsán, de nem akarok végigmenni az összes múltszázadi nagy díván. Edith Piaf viszont borzasztóan érdekes... sokkal jobban érdekelne, mint Dietrich.
Talán neki szívbemarkolóbb, megrázóbb élete volt, és nagyobb tehetsége.
Igen, sokkal! Marlene Dietrich nem hagyta, hogy megérintsék a dolgok, ő ment egyenesen az útján, ami annyira talán nem izgalmas nekem, de ez is lehet példaértékű. Viszont ha valamelyikkel foglalkoznom kellene (bár lehet, hogy külsőre Marlene Dietrich, mert őt jól meg lehetne formálni), Piaf lenne az, őt választanám.
Egyébként a ’20-as évek Berlinében megint a nagy Nő jön elő, egy erősebb kiadásban, mint a Karádyban. Ezeket a dalokat főként angolul tervezem énekelni, de még ez is képlékeny. Ezeket a dalokat mindenki ismeri, de nem biztos, hogy mindenki tudja, miről szólnak.
A most megjelent CD-det, a Karády dalokat gondolom könnyebb volt összerakni, mint egy showműsort...
Persze, ez egy stúdióalbum, „csak” fel kellett énekelni, sokszor elsőre meg is volt egy-egy dal. Nincs rajta a műsor teljes repertoárja, de a legtöbb dal igen, 16+1. A plusz egy dalt Gyarmati István (zongoraművész, Zsóka zenei kísérője – a szerk.) írta, kifejezetten nekem. A dalok is meghalnak egyszer a címe. Ez a bonus track.
Ha módunkban állna visszamenni az időben, találkoznál Karády Katalinnal? Eljátszottál már a gondolattal?
De még mennyire! Ne is mondd, nagyon szeretném! Nagyon-nagyon. Megmutatnám neki a műsort, a CD-t, annyira kíváncsi lennék a véleményére, ő hogyan látná...
*
Utóhang
Ha megtehetném ezt az utazást, átadnám neked. Keresd meg Karády Katalint, keresd meg magadnak. És Zsóka, üzenem, hogy meghallgattam. Dedikálod?
egoni
Ez villant át a fejemben, amikor megjöttél. Egyszerűen, sportosan, edzésről ki, edzésre be.
Talán jobb is, hogy most találkoztunk, jó pár nappal a CD sajtóbemutatója után, már elrendeződtek az események magadban és a fogadtatásról is van tapasztalat... Hogy érezted magad?
Rendkívül izgalmasan. Ilyenkor az ember... nem tudom, más hogy van vele, de én nagyon drukkolok belül, hogy jaj, csak minden úgy sikerüljön, ahogyan elterveztem. Összeszedetten el tudjam mondani, amit szeretnék, plusz a dalok is újra ugyanazzal a töltettel bírjanak, ahogyan az albumon és a műsoromban szólnak. Úgy érzem, minden sikerült, pont ahogyan elképzeltem és a kívánságaimat leírtam. Amikor félek, izgulok, akkor jól szoktak kijönni belőlem a dolgok, mert tudom, hogy nincs hibázási lehetőség és kész.
Visszajelzések?
Mindenhonnan olyan pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy egy rendkívül igényes anyagot hoztunk össze. Láttad vagy hallottad már?
Láttam, de még nem hallottam. Megmondom őszintén, még nem. De megígérem, hogy addig nem írom meg ezt az anyagot, ameddig nem hallgatom meg... Emlékszem, 2008. január végén, amikor debütált a Ma a tiéd vagyok! Karády-ested a Mikroszkóp színházban, a fellépés előtt készült egy riport veled. Annyira bennem maradt az érzés, milyen lázasan vártad a színpadra lépést, hogyan drukkoltál azért, hogy (pont, mint most említetted) azt sikerüljön megvalósítani, amit elgondoltál, pláne ott volt a családod, ott voltak a szeretteid...
Igen, az nagyon meleg helyzet volt, emlékszem... Még most is beleborzongok...
De miért Karády lett a szerelem? Hogyan indult útnak ez a rajongás?
Amikor megismertem Földessy Margitot (a színésznő drámastúdiója 1985 óta működik – a szerk.), azt mondta, hogy jellegemben borzasztóan emlékeztetem őt Karády Katalinra. Ilyen mély hanggal neked csinálni kell egy Karády-estet, mondta. Vártam, két évig nem mertem elkezdeni, mert nem éreztem elég érettnek magamat és a színpadi tudásomat ahhoz, hogy másfél órát elvigyek a hátamon.
Közben telt az idő, játszottam többek között Schubert Évával és Pásztor Erzsivel az IBS színpadon, tanultam tőlük, néztem őket, tanácsokat kértem tőlük - szó szerint tanultam, és utána már úgy éreztem, el lehet kezdeni. Belevágtam, és hál’ Istennek sikerült, töretlenül megy a műsor már több mint másfél éve.
Jó, hogy hagytad kiforrni, megérni...
Mindenképpen.
Mi volt a legnehezebb a Karády-est színpadra állításában?
Számomra bármilyen darab színpadra állításában a legfontosabb és legnehezebb feladat, hogy lekössem az embereket. Az elsőtől az utolsó percig. Ez a legnehezebb. Ha ezt nem tudod megtenni, jobb, ha az egészet hagyod (a francba)! De tényleg. Nem tudom, hogy az ember mikor érzi, vagy egyáltalán érzi-e, mialatt készülőben van egy darab, hogy le tudja majd kötni a közönséget. Mert amikor már elindult a dolog, már ott vagy, akkor már látod. Talán a személyed, az sokat jelent...
Amikor a döntés megszületett, hogy lesz színház, lesz műsor, mennyire állt össze a fejedben a teljes show?
Ott már nem nagyon volt idő gondolkodni. Amikor azt mondtam, hogy jó, most megcsinálom, nem volt tovább gondolkodás, mert addig azt csináltam két évig. Most már cselekedni kellett.
Mennyire lényegülsz át Karádyvá, és mi marad Kapócs Zsókából a műsor alatt?
Teljesen átlényegülök, de ez biztosan egy Kapócs Zsókás Karády Katalin, mert az ember a saját bőréből nem tud kibújni. Minden érzést saját magamból „szedek ki”, és ezt próbálom felnagyítani. Nem szeretek utánozni, egyáltalán nem is szoktam, senkit. Megpróbálom elképzelni az ő életét, az ő érzéseit, és azt, hogy ez hogyan hatna rám abban a korban egy olyan személyiséggel, mint az övé - ebből lesz az, ami.
Ha Földessy Margit nem mondta volna anno, hogy emlékezteted őt Karádyra, előjött volna az ötlet? Szeretted, hallgattad Karádyt korábban?
Nagyon szerettem, és igen, gyerekkoromban hallgattam Karády-dalokat, még nagylemezen. Nagyon sok dalt tudtam kívülről, de nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy ilyen régi dalokhoz nyúljak elsőre, viszont iszonyúan jó választás volt. Tényleg azt mondom, lehet, hogy a lelkületem nem mai...
Érezzük ezt páran...
Az a miliő, az nagyon jó lehetett...
Milyen korosztály látogatja az estedet?
Képzeld el, ez nagyon meglepő: teljesen vegyes. Fiatalok, velem egykorúak is eljönnek (gondolom, némi kíváncsiság is van bennük, hogy: na, megnézem magamnak ezt a csajt), és vannak az idősebbek, akik ebben a korban éltek, nekik ez nosztalgia, egy élmény. Sokszor írnak is, annyira hálásak, nekem ennél csodálatosabb érzés nincs.
Tudom, hogy mumus kérdés, de melyik a kedvenc dalod? Többet is meg lehet jelölni.
Álltam a hídon, a Hamvadó, Ne kérdezd ki voltam - ha háromhoz kellene nyúlnom, most ezeket mondanám.
Hol tart a műsorod, milyen ívet járt be eddig?
Kb. 60 előadás lement már, vidéken nagyon sok helyen voltunk és a fővárosban 2008. január óta játszuk. Ha egyszer úgy látom majd, hogy nem megy tovább az egész, vagy nem jó, amit csinálok, félre fogok állni, de addig minden követ megmozgatok, hogy ez a show évekig mehessen még. Olyan, mintha a gyermekem lenne...
Mert az is, az első. Hallottam, valahol azt nyilatkoztad, már csak ezzel szeretnél foglalkozni, vagyis a művészettel, a színpaddal, a zenével. Mi lesz Karádyn túl?
Készülünk egy ’20-as évekbeli, füstös Berlintől induló showműsorral. Lényegében nem is nagyon rugaszkodunk el ettől a légkörtől és korszaktól, bár lesznek benne diszkóslágerek is a ’80-as évekből, amit lesanzonosítunk. Nagyon érdekes! Három táncos fiúval lennék, ugyanúgy lesz egy kerettörténete az egésznek, de kőkemény tánc, ének, és próza.
Mindez mikortól?
Elméletileg a februári születésnapomra terveztem, de még várat magára... Szeretnénk majd nyáron valahogy kijutni vele a külföldi fesztiválokra, szóval addigra tényleg jó lenne, ha elkészülne.
Milyen zenét hallgatsz rendesen?
Most Piafot. Imádom és sokat éneklem is.
Esetleg róla, belőle is készül majd valami?
Nem. Gondolkodtak bennem Marlene Dietrich kapcsán, de nem akarok végigmenni az összes múltszázadi nagy díván. Edith Piaf viszont borzasztóan érdekes... sokkal jobban érdekelne, mint Dietrich.
Talán neki szívbemarkolóbb, megrázóbb élete volt, és nagyobb tehetsége.
Igen, sokkal! Marlene Dietrich nem hagyta, hogy megérintsék a dolgok, ő ment egyenesen az útján, ami annyira talán nem izgalmas nekem, de ez is lehet példaértékű. Viszont ha valamelyikkel foglalkoznom kellene (bár lehet, hogy külsőre Marlene Dietrich, mert őt jól meg lehetne formálni), Piaf lenne az, őt választanám.
Egyébként a ’20-as évek Berlinében megint a nagy Nő jön elő, egy erősebb kiadásban, mint a Karádyban. Ezeket a dalokat főként angolul tervezem énekelni, de még ez is képlékeny. Ezeket a dalokat mindenki ismeri, de nem biztos, hogy mindenki tudja, miről szólnak.
A most megjelent CD-det, a Karády dalokat gondolom könnyebb volt összerakni, mint egy showműsort...
Persze, ez egy stúdióalbum, „csak” fel kellett énekelni, sokszor elsőre meg is volt egy-egy dal. Nincs rajta a műsor teljes repertoárja, de a legtöbb dal igen, 16+1. A plusz egy dalt Gyarmati István (zongoraművész, Zsóka zenei kísérője – a szerk.) írta, kifejezetten nekem. A dalok is meghalnak egyszer a címe. Ez a bonus track.
Ha módunkban állna visszamenni az időben, találkoznál Karády Katalinnal? Eljátszottál már a gondolattal?
De még mennyire! Ne is mondd, nagyon szeretném! Nagyon-nagyon. Megmutatnám neki a műsort, a CD-t, annyira kíváncsi lennék a véleményére, ő hogyan látná...
*
Utóhang
Ha megtehetném ezt az utazást, átadnám neked. Keresd meg Karády Katalint, keresd meg magadnak. És Zsóka, üzenem, hogy meghallgattam. Dedikálod?
egoni
Az oldal megtekintéséhez 9-es Flash Player szükséges
SZAVAZÁS
Eurovíziós Dalfesztivál: szerinted benne lesz a Compact Disco az első 10-ben?
ERRŐL BESZÉLÜNK
Magányos vagy? Ismerkednél? Társat keresel?
Próbáld ki Magyarország legnagyobb társkereső oldalát a Randivonal.hu-t, ahol biztosan te is megtalálod a párodat! Több mint 800.000 társkereső keresi párját nálunk! Randivonal, az igényes társkereső!
KOMMENTEK:
SZÓLJ HOZZÁ!