• brands
• wow
• randi
• chat
• izé
• Funpic
• Ezotéria
• Hasznos

Szelektív emlékezet?

2004. 06. 24. 00:00

Kedden pontban éjfélkor kezdték árusítani Bill Clinton nagy érdeklõdéssel várt Életem címû memoárját, amelynek magyar kiadása ugyanaznap került a boltokba. A könyvrõl az elmúlt napokban több recenzió jelent meg. Akit elsõsorban a Monica Lewinsky-ügy érdekel, annak nem árt tudni: csalódni fog.

Az olvasók nagyobbik részét - ez természetes - a Monica-ügy foglalkoztatja a legjobban. Különösen a nem amerikaiakat, akiket ezen kívül legfeljebb Clinton fiatal évei, a Hillaryval való megismerkedése érdekelhet. Egy elnök gyerekkora mindig érdekes, hiszen ebbõl lehet megtudni, hogy honnan indult, és hogyan jutott el az elnöki bársonyszékig. Vannak, akik az "amerikai álom" beteljesülését keresik egy ilyen életútban. A könyvnek ezek a részei érdekesek is. A többi? Idézném a New York Times (korábban már ismertetett) véleményét: öncélú és hajmeresztõen unalmas.

Egy önéletrajzi mû ugyanis akkor érdekes, ha szerzõje - az ismert tények mellett- kulisszatitkokat, háttérinformációkat is közöl. Azért memoár, hogy az olvasó jobban megismerje az összefüggések hátterét, a szerzõ cselekedeteinek mozgatórugóit. Nos, ebbõl kap a legkevesebbet. Több mint 900 oldalon az események amolyan felsorolásszerû ismertetése következik, ami valóban csak a politikai elemzõk számára lehet érdekes.

Ahogy fogynak az oldalak, az olvasó egyre türelmetlenebbül lapoz tovább. Megkockáztatnám: a legtöbben, rövid lapozás után, a Monicáról szóló részt keresik. Nos, ilyen nincs. A puritánul csak számokkal jelölt 48. fejezetben bukkanunk rá Monica Lewinsky nevére a Paula Jones-ügy kapcsán. Aki nem tudná: Jones azzal vádolta meg Clintont, hogy arkansasi kormányzói éveiben szexuálisan zaklatta õt. Ez az ügy végül békés megegyezéssel zárult, Paula közel egymillió dollárt kapott, amely épp hogy fedezte ügyvédi költségeit. Monicával kapcsolatban az olvasó azt várná, hogy Clinton megmagyarázza, hogyan alakult ki viszony közöttük. Természetesen azt senki nem kívánta, hogy részletesen elmesélje az Ovális szobában történteket, ezt bõ részletességgel megtette maga Monica a Linda Trippel folytatott beszélgetése során, amit "barátnõje" titokban magnóra vett. Clinton azzal intézi el az egészet, hogy "többször nagyon nem helyénvaló módon találkoztam Monica Lewinskyval, és ez többször megismétlõdött november és április között." Majd néhány sorral lejjebb úgy folytatja: "Amit vele tettem, erkölcstelen és nagyon buta dolog volt." Az ügyet persze ezzel nem lehet lezárni, és az exelnök becsületesen el is meséli meghurcoltatásának történetét. Bevallja: hazudott, amikor azt nyilatkozta, hogy nem volt szexuális kapcsolata a lánnyal. Jól emlékszem, az elsõk között voltam, akik 1998 januárjában a magyar sajtóban ismertették Clinton szexbotrányát, amelyrõl a Washington Post adott hírt. Az elnök mindent tagadott, sõt egy olyan kijelentést is tett, hogy "nem ismerem ezt a hölgyet, és nem volt vele semmiféle nem helyénvaló kapcsolatom". Clinton akkori arckifejezése mélyen az emlékezetembe vésõdött. Elutasító volt, elutasítóbb már nem is lehetett. Ezért a kijelentéséért, a hazugságáért feszítették majdnem keresztre. Még érthetõbben: nem azt vetették a szemére, hogy viszonya volt, hanem azt, hogy hazudott. Ez valahogy nem domborodik ki az önéletrajzából a többszöri mea culpázás mellett.

A Monica-ügy fejleményei amúgy nehezen bogozhatók ki az események sodrásában. A vele kapcsolatos történéseket át- meg átszövik az elnöki teendõkrõl szóló beszámolók. Ha az olvasó nincs résen, teljesen elvész a részletekben. Jómagam, aki a legapróbb részletekig ismerem az ügy minden részletét, állítom: az olvasó egy idõ után feladja, hogy kibogozza a szexbotrány szálait. Megmarad viszont az emlékezetében Kenneth Starr különleges ügyész, akirõl Clinton - érthetõen - egy jó szót sem tud leírni, és megtalálja a módját, hogy egy-egy nem éppen hízelgõ jelzõvel illesse. Nem mulasztja el megemlíteni, hogy ténykedése több mint negyvenmillió dollárjába került az amerikai adófizetõknek.

A könyv második - nyolcéves elnöki mandátumáról szóló - része gyakorlatilag az események felsorolásából áll. Mentségére szolgáljon, hogy a kiadó, amely tízmillió dollárt fizetett, sürgette a befejezést. Pedig ennek a fejezetnek kellene dokumentumként szolgálnia a holnap történetírása számára. Az Életem sikeréhez ennek ellenére nem férhet kétség. Clinton népszerû elnök volt, szexuális botlásai ellenére is. Arról nem tehet, hogy sokkal jobb szónok és interjúalany, mint író. Ez még akkor is igaz, ha könyvének megírásában tucatnyi tanácsadó segédkezett. Ennek ellenére a CBS-nek és a BBC-nek adott interjújában tulajdonképpen mindent elmondott az önéletírásáról.

Az oldal megtekintéséhez 9-es Flash Player szükséges