Az öngyilkossággal az a probléma, hogy aki megteszi, egy kicsit sem gondol arra, hogy mekkora fájdalmat hagy maga után. Rendben van, hogy neki már mindegy, mert úgy sem fogja tudni, hogy a többiek szenvednek (hacsak nem lát tényleg onnan fentről... mert ezt nem tudhatjuk). De akkor is... hogy lehet valaki annyira önző, hogy nem törődik az itt hagyott emberek és szerettek fájdalmával, dühével és kétségbeesésével... Ha a párom itt hagyna engem, öngyilkossággal, nem tudom, hogyan tudnám feldolgozni. Nehéz megbírkózni valaki elvesztésével. Aki ezen töri az agyát, először azt kellene mérlegelnie, hogy melyik a jobb választás? Felvesszük a harcot a gondokkal és mi szenvedünk egy kicsit a megoldással vagy feladjuk és mások szenvednek miattunk, akár egy életen át. Szörnyű, hogy az önzőség erre viszi az embert. A leggyávább dolog mások fájdalmával nem törődni. Gusztustalan minden ember, aki öngyilkos lesz. Hacsak nem halálos beteg valaki, szerintem nincs olyan gond, amit családi vagy baráti összetartással ne lehetne orvosolni... csak egy kicsit magunkba kellene nézni.

Ismertem olyan nőket, akik hajnal négykor kelek. Szakadt biciklire ülve 20 km tekerés, aztán a 45 fokos forróságban kapálták a kukoricát egész nap. (én kb. húsz percig bírtam)A nap végén bicikli megint három ezer Ft,-al a zsebükbe.
Egyik sem volt depi.
Ma már nem tudják az emberek hogy kínjukban mit csináljanak!

Úgy látszik nem csak nálunk fordul elő, hogy látszólag sikeres emberek elveszítik az önmagukba vetett hitet, és önmaguk ellen fordulnak. Itt ez a gyönyörű teremtés és volt, nincs.Ki érti ezt?

Egy rossz pillanat...biztos vagyok benne hogy ha meglehetne kérdezni az öngyilkosokat a ''másvilágon'' az lenne a válasz hogy - kurvára bánom hogy igy döntöttem :-(

Mekkora hu.e volt hogy megolte magat!
mindenki meghal ugyis...minek megelozni? foleg ha valaki szep es fiatal!! okos biztos nem volt...