Irgalmatlan üresség tör rám premier után
Bár már tíz éve játszik a darabban, Gálvölgyi a mai napig izgul minden egyes elõadás elõtt.
Sõt az is kiderült, hogy minden egyes bemutatója után komoly depresszióval küzd.
Gálvölgyi– Azt hittem, minél „nagyobb színész” leszek, annál könnyebb lesz belibbenni a színpadra. Tévedtem, egyre nehezebb. Kezdõként a kutya nem tudta, ki vagyok, most viszont már meg kell felelnem az elvárásoknak – magyarázta Gálvölgyi.
- Sosem titkolta, hogy gyakran magába zuhan.
– Valóban, néha olyan depressziós tudok lenni egy premier után, hogy a fal adja a másikat. Irgalmatlanul nagy üresség tör rám, aztán csak ülök, és bambulok magam elé. Néha elõfordul, hogy kétségek gyötörnek elõadás elõtt, végig tudom-e csinálni, de ezt a rossz érzést muszáj legyõznöm, mert vár a közönség.
- Hogyan tudja kirángatni magát ebbõl az állapotból?
– Ilyenkor arra gondolok, hogy gyerekkorom óta erre vágytam. Disznóság lenne, ha hagynám, hogy egy rossz érzés legyõzzön.
- Felesége biztos sokat segít önnek.
Jani– Neki köszönhetem, hogy itt tartok. Megkímél mindentõl, a hivatalos ügyek intézésétõl, a postai befizetésektõl, a vásárlástól. Ha rajtam múlna, éhen halnánk. Néha rávesz, hogy kísérjem el a boltba. Halálos nyugalommal elindulok, aztán amint meglátom, hogy a pénztárnál mekkora sor van, ideggörcsöt kapok. Szegény feleségem pedig elkezdi bánni, hogy belevitt ebbe a kalandba.
- Mi bosszantja még?
– Õrjöngeni tudnék, amikor egy dzsippel bevágnak az autóm elé, irányjelzés nélkül. Régebben ezért üvöltöttem, ma már nem merek, mert félek, hogy lelõnének. Arcátlanságnak tartom, amikor a bevásárlóközpontok parkolóiban a rokkantaknak fenntartott helyen állnak a legnagyobb Mercedesek. Idegesít, amikor beszólnak az utcán, és ezt jegyzem meg, nem pedig azt, amikor odajön hozzám valaki, kezet fog velem, és azt mondja: szeret.
- Mi van a hölgyrajongókkal?
– Az elsõ borzasztó élményem az volt, amikor egy tizennyolc éves lánytól kaptam levelet. Leírta, a legnagyobb álma, hogy találkozhasson velem, együtt ebédeljük, és én legyek az õ apukája. Az utolsó mondatrész mellbe vágott. Rádöbbentett, hogy lassan öregszem. $beszur$
- Hogy viseli?
– Rosszul is, meg jól is. Éppen most számolgattam, hogy 38 éve vagyok a pályán. Hihetetlen, hogy így elszálltak az évek, de remélem, még pár év elröpül felettem.
Forrás: Színes Bulvár Lap
KOMMENTEK:
SZÓLJ HOZZÁ!