Cini gyászolt a Valentin-napon
Cini élete legszomorúbb Valentin-napját élte át tegnap. A börtönbeli Bálint-napi ünnepséget könnytelenül, mosolyogva énekelte végig, és csak utána mondta el, milyen tragikus hírt kapott: elhunyt fogadott testvére, Gábor, aki 23 éve állt mellette jóban-rosszban.
CiniA Nagy Ignác utcai börtön látogatóknak fenntartott helyisége öltözött már karácsonyi, húsvéti díszbe, csütörtökön a Valentin-napot ünnepelték ott a fogva tartottak.
Résnyire nyílt az egyik ajtó, Cini dugta ki a fejét, de felharsant egy szigorú hang: Sarolta, menjen vissza! Hiába, a börtönben õ is csak egy a fogva tartottak közül.
A másfél órás mûsor szerelmes versekbõl, dalokból állt, Cini – arcán földöntúli áhítattal – énekelte: Ennek a szerelemnek élnie kell! – jutalma nem maradt el, vastapsot kapott.
A zárókép után váltottunk vele néhány szót, könnyben úszott a szeme. Ilyen Valentin-napom még nem volt – kezdte elfúló hangon.
– Meghalt a fogadott testvérem, Gábor, Szilvia barátnõm öccse. Nekem õk hárman, Ildikó, Szilvi és Gábor 23 éve a fogadott testvéreim, hiszen mindig mindenben mellettem álltak.
Gábor 37 éves volt, gyerekkora óta súlyos cukorbeteg, ráment a veséje. Donort is kerestek neki, mert a családtagok veséje nem volt jó, én is felajánlottam, de nekem a rákos betegségem miatt olyan bonyolult vizsgálatokon kellett volna részt vennem, amelyeket a mostani helyzetemben nem lehetett megoldani – magyarázta Zalatnay.
– Vasárnap az egyik lány leejtette a kedvenc ékszeremet, egy onyx keresztet. Abban a pillanatban mondták a többiek, hogy néhány napon belül valami súlyos tragédia történik majd a családomban. $beszur$
Szerdán beszéltem telefonon Szilvivel, kérdeztem tõle, hogy van Öcsike, és akkor megmondta, hogy meghalt.
Felajánlották itt bent, hogy pihenjek és ne lépjek fel a mûsorban, de nem fogadtam el. Abban a néhány percben, amíg énekelek, legalább boldog vagyok – sóhajtotta.
KOMMENTEK:
SZÓLJ HOZZÁ!