• brands
• wow
• randi
• chat
• izé
• Funpic
• Ezotéria
• Hasznos

2003 legjobb mûsorvezetõje!

2004. 03. 16. 00:00

A kamerák elõtt mindig vidám és mosolygós. Szinte nincs olyan kínos helyzet, amelybõl ki ne vágná magát. Otthon mesét olvas esténként a gyermekeinek, a legkisebbnek pedig a pelenkáját is kicseréli, ha kell. Nem ejtõernyõzik, mert fél a magasságtól. Nem sportol, mert az úszást unalmasnak tartja, a futást pedig túlságosan magányosnak. Még jogosítványa sincs, ezért a felesége vezet. Till Attila, az év legjobb mûsorvezetõje leginkább biciklivel jár, és közben a házakat nézi. Vagy csak ücsörög egy padon, és álmodozik egy kicsit.

- Pár napja vehetted át az év mûsorvezetõjének járó díjat. Ez nem az elsõ elismerésed, és úgy gondolom, hogy nem is az utolsó.

Furcsa érzés volt átvenni a díjat, nagyon boldog voltam, de õszintén megmondom, hogy zavarba jövök, ha valamilyen szinten kiemelnek engem. Bár exhibicionista vagyok és szívesen szerepelek, nem vagyok öntelt. És egyáltalán nem vonzanak a hatalmi ereklyék, mert ezek nélkül is megy a dolog, de kétségtelen, hogy valamit igazolnak. Itt van például az Oscar-díj. Annak az amerikai színésznek, aki megkapja, biztosan megváltozik az élete, mivel jelentõsen emelkedik a státusza. Az enyém ilyen értelemben nem fog jelentõsen megváltozni, mert a hazai kitüntetéseknek nincs ilyen típusú hatása. Kis kultúra-kis hatás. Egyébként már van egy pár díjam. Nemrégen össze is gyûjtöttem õket és végignéztem. Jó hosszú volt a sor. A legutóbbinál az volt a legjobb, hogy elismert emberek gratuláltak nekem. Például Szilágyi János, Bánó András és Friderikusz. Ez számít. Illetve az, hogy õk elfogadnak és jogosnak tartják, hogy én kaptam ezt a kitüntetést.

- Azt mondtad, hogy zavarba jössz, ha kiemelnek. Téged is lehet ilyen állapotba hozni?

Persze, mint ahogy mindenki mást. A kamerák elõtt, persze könnyed vagyok, mert azt nem igazán tekintem munkának. Egyszerûen csak lubickolok az egészben, mert nem egyszerûen egy feladatot akarok megoldani. - Úgy tûnik, hogy te erre a pályára születtél...

Pedig fiatalkoromban eszembe sem jutott, hogy tévés legyek. Iszonyú távol állt tõlem ez az egész. Én ugyanis egy mûvészképzõ iskolarendszerben nõttem fel. Festõszakra jártam a képzõmûvészeti gimnáziumba. Akkoriban még festettem, de borzalmasan ment. Nagyon hosszan voltam a tanuló fázisban és ebbõl aztán nem is tudtam kilépni. Próbáltam a saját fejembõl elõrángatni valamit, amelyet papírra vethettem volna, de nem nagyon sikerült. Azt hiszem, azért, mert túl sokszínû és kapkodós voltam a festészethet. Úgy gondolom, hogy egy rendkívül sikertelen festõ lettem volna. Ezért aztán intermédia szakon végeztem az egyetemen. Huszonkét éves koromban pár barátommal megcsináltuk a Vákuum Tévét az egyik szórakozóhelyen. Ez egy amolyan furcsa kabarészerû, "ereszd el a hajam" típusú éjszakai show-mûsor volt. Ott bármi megtörténhetett, mert azt csináltuk, ami tetszett, egy tévédíszlet keretén belül. Ez ment körülbelül két évig. Aztán jött a Múzsa címû kulturális mûsor a rendes "igazi" televízióban. Persze akkoriban még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák a televíziózást. Csináltam én ott mindent: riporterkedtem, mûsorajánlókat mondtam. Aztán szépen lassan elindult a fejlõdés, és szinte mindenféle kulturális mûsort csináltunk. Itt van például jelenleg a Propaganda, amely a TV2-n megy. De van még nekem a SuperGroup nevû csoport is, amivel különféle megmozdulásokat csinálunk. A mûsorvezetés pedig csak úgy jött. Tudott rólam a csatorna vezetõsége, kipróbáltak, aztán valahogy rám esett a választás.

Az oldal megtekintéséhez 9-es Flash Player szükséges