• brands
• wow
• randi
• chat
• izé
• Funpic
• Ezotéria
• Hasznos

2011 legszebb csillagászati képei

2011 bővelkedett a csillagászattal, az űrkutatással kapcsolatos eseményekben. A négy részleges napfogyatkozásból mi sajnos csak egyet láthattunk, de az időjárás miatt a két teljes holdfogyatkozásból is csak az egyikben lehetett részünk. 2011-ben űrszonda állt pályára a Merkúr körül, a marsjárók közül az egyik még 7 év után is működik (lásd: kapcsolódó cikkeknél), a Cassini részleteiben közvetítette a gyűrűs bolygó légkörében tomboló óriási vihart, a Neptunusz pedig visszaért a felfedezésének pozíciójába.

A Kepler-űrteleszkóp mérései alapján rengeteg exobolygó-jelöltet jelentettek be, nyugdíjba vonult az amerikai űrrepülőgép-flotta (lásd: kapcsolódó cikkeknél), két közeli, jól ismert galaxisban is szupernóva robbant, lelkes asztrofotósok pedig továbbra is szép és érdekes képekkel kápráztattak el bennünket.

Az alábbi válogatást Magyar Csillagászati Egyesület a NASA oldalán 2011-ben közzétett "a nap képe" fotóiból állította össze (szöveg: Kovács József).

Az év rögtön egy viszonylag nagy fázisú, 77-78%-os részleges napfogyatkozással indult, amelyet hazánkból is meg lehetett figyelni azokról a helyekről, ahol a január eleji időjárás ezt lehetővé tette. A kép a fogyatkozás fázisait mutatja 15 perces időközönként, előtérben az ausztriai Graz városának óratornyával. (Fotó: Robert Pölzl)

2011-ben négy részleges napfogyatkozás volt, ezek közül azonban csak a legelső volt megfigyelhető Magyarországról is. Néha valóban a világ végére kell utazni annak, aki részese akar lenni egy napfogyatkozás pazar látványának. A kép négy felvétel digitális kombinációja, melyek 2003-ban készültek egy antarktiszi napfogyatkozás alkalmával, és azt érzékelteti, hogy az emberi szem hogyan is láthatta a jelenséget a horizonton. A kép előterében a két fotós közül az egyik éppen a felszerelését ellenőrzi. (Fotó: Fred Bruenjes)

2011. június 7-én az egyre aktívabb Napon egy közepes nagyságú flerkitörés történt. Ezt azonban egy óriási plazmakitörés követte, amelynek hidegebb, a felvételen sötétebbnek látszó anyaga még órákon keresztül permetszerűen hullott vissza a Napra, kirajzolva a mágneses tér erővonalait. (Fotó: NASA/Goddard/SDO AIA Team)

Plazma a Föld légkörében is keletkezik, mégpedig óriási ívkisülések, villámlások közben. A fenti képen Zeusz nyilai a 2011. június 15-i teljes holdfogyatkozás során elvörösödő égi kísérőnknek szolgáltatnak impozáns előteret. (Fotó: Chris Kotsiopoulos)

2011-ben az Opportunity marsjáró az előzetes várakozásokat messze-messze túlszárnyalva már a hetedik sikeres marsi évet zárta. Az eszköz által a vörös bolygón összesen megtett táv 2011. július 17-én meghaladta a 20 mérföldet, ami 50-szerese az eredetileg tervezett távolságnak. A fenti képet az Opportunity a Santa Maria kráter szélén állva készítette. (Fotó: Mars Exploration Rover Mission)

2011 őszén a fény sebességével kapcsolatos probléma borzolta a tudományos világ idegrendszerét: a CERN egyik kutatócsoportja bejelentette, hogy egy kísérletben néhány neutrínó hamarabb érkezett a detektorokhoz, mint az a majd' száz éve érvényesnek tekintett Einstein-féle elmélet szerint lehetséges lenne. Egy másik kísérletben a kutatók szintén neutrínókat detektálnak, ezek azonban nagyenergiájú kozmikus eseményekből származnak. Az IceCube Neutrino Observatory a déli sark tiszta jegébe fúrt 86 lyuk, amelybe kosárlabda méretű neutrinó-detektorokat engednek le. A fenti kép közülük mutat egyet. (Fotó: NSF/B. Gudbjartsson, IceCube Collaboration)

2011-ben lezárult az amerikai űrkutatás egy fejezete. 30 éves, sajnos két katasztrófával is terhelt, de ettől eltekintve nagyon sikeres időszak után nyugdíjazták az űrrepülőgép-flotta utolsó tagját is. A végső, STS-135 jelű küldetést az Atlantis űrrepülőgép teljesítette 2011. július 8. és 2011. július 21. között. A fenti kép az utolsó előtti küldetés startja során készült 2011. május 6-án egy gyakorlógépről, miután a flotta másik tagja, az Endeavour űrsikló áttört egy vastag felhőrétegen. (Fotó: NASA)

A Discovery űrrepülőgép utolsó útjának egyik mozzanatát - amikor éppen elválik a Nemzetközi Űrállomástól - kiváló asztrofotós honfitársunk, Ladányi Tamás is megörökítette ezen a képen, ami 54 darab, egyenként 4 másodperces expozícióval rögzített felvétel kompozíciója. A bakonybéli tó vizében is tükröződő nyomok közül a legfényesebb a Holdé, alatta a Jupiteré, fölöttük pedig a két, egymástól éppen elváló űreszközé. (Fotó: Ladányi Tamás)

2011 áprilisában körülbelül 150 asztrofotós gyűlt össze a kelet-iráni Seh Qaleh sivatagban a 10. iráni Messier-maraton keretében, amelynek célja mind a 110 Messier-objektum észlelése egyetlen éjszaka alatt. (Erre a mi földrajzi szélességünkön az április eleje az optimális időpont.) A piros foltok az észlelőlámpák fényei, a zöld csóva pedig egy lézermutatóé, ami éppen a galaktikus centrum közelében található M8 ködre mutat. (Fotó: Babak Tafreshi)

A fenti panorámakép két felvételből állt össze. A kép felső része a kanári-szigeteki La Palma-ról, a Roque de los Muchachos Obszervatóriumból, az alsó, "fejjel lefele álló" része pedig a chilei Paranal csúcsról, az ESO VLT távcsövei mellől készült. Mindkét hely kiváló asztroklímával rendelkezik, de a kép elkészítése szempontjából az is lényeges, hogy az északi, illetve déli galaktikus pólus a zenitjük közelében van, azaz a Tejútrendszer síkja nagyjából a hegycsúcsokkal csipkézett horizontjukkal párhuzamos, amint ez a képen is jól látszik. Az S alakú sáv az ekliptika síkjában koncentrálódó por által szórt napfény. A kép déli részén jól láthatók a Magellán-felhők is. (Fotó: Tunç Tezel, Stéphane Guisard)

Asztrofotósok kedvelt témája a csillagívek fényképezése. Ilyen képet tervezett készíteni Mike Rosinski is. A nyári expozíciót eredetileg 45-55 percesnek szánta, közben azonban elaludt, így a kamera addig exponált, míg ez elemek le nem merültek benne. A montázs elkészítése után Mike meglepődve tapasztalta, hogy a képeken nem csak a csillagok, de az augusztusi meleg éjszakában nagyon aktív szentjánosbogarak is rengeteg nyomot hagytak. (Fotó: Mike Rosinski)

Nézd meg a képgalériában lévő képeket is (jobb sarok, fent)!

1. kép: A december eleji holdfogyatkozás, India, New Delhi, Shanti Stupa Peace pagoda (fotó: Chander Devgun).

2. kép: A tavalyi év első felében egy óriási vihar tombolt a Szaturnusz északi féltekéjén. A 2010 végén kezdődött eseményt a Cassini űrszondának köszönhetően részleteiben is nyomon követhettük. A felvétel 2010. december 24-én készült 1,8 millió kilométer távolságból (fotó: Cassini Imaging Team).

3. kép: A csillagív-fényképezés - pontosabban a fotók digitális feldolgozásának - szép példája, melyet készítője Bécsből rögzített felvételekből állított össze. Természetesen ilyen képet a legtöbb helyről nem lehet egyetlen éjszaka alatt elkészíteni, egyedül a pólusok közelében, a hónapokig tartó sarki éjszakák alatt nyílna rá lehetőség (fotó: Peter Wienerroither)

4. kép: Az év vége legnagyobb érdeklődéssel kísért csillagászati szenzációjának, a Lovejoy üstökösnek egy gyönyörű képe (fotó: Lester)


(Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület)