"Belülről barnán rohad" Magyarország
2010. 01. 27. 06:30
Küldés ismerõsnek
A Die Welt csúnyán lehúzta kulturális fővárosunkat!
"A kulturális főváros, Pécs Magyarország gazdasági és erkölcsi válságának tükörképe" - állítja keddi, pécsi riportjának alcímében a Die Welt című német konzervatív lap.
"Már nincsenek álmaink"
A német konzervatív napilap kulturális rovatában megjelent terjedelmes írás két szerzője, Sonja Hartwig és Kilian Trotier a több személyt megszólaltató riportnak a "Már nincsenek álmaim" címet adta, utalva a számos kommentáló elemet is tartalmazó írás hangulatára. Ezt támasztotta alá a cikkben közölt illusztráció is, amelyen egy rács mögül fotózott pécsi templomtorony látható.
"A projekt már régen kudarcba fulladt"
A szerzők a kulturális fővárosi projekt kapcsán csalódottságról, szertefoszlott reményekről írtak, azt érzékeltetve, hogy a projekt nyugati elképzelések szerint már régen kudarcba fulladt. Az írás végén pedig Kertész Imre Magyarországról szóló, a lapban tavaly novemberben megjelent interjújának linkjét ajánlották az olvasók figyelmébe.
"A pécsi helyzet már régóta egy ország tükörképe"
A cikkírók szerint Magyarországon válság uralkodik, a hitelek akadoznak, és kapcsolatok szakadnak meg. A kulturális fővárosi cím elnyerése először túlzott várakozásokat ébresztett, majd ezek elkerülhetetlenül csalódottságba csaptak át. Látványosságnak, show-nak kellett volna lennie, ám a pécsi helyzet már régóta egy ország tükörképe, továbbá egy olyan rendszer elleni harcé, amely Magyarországon fennmaradt, amelyben az igazság nem ritkán összemosódik a talánnal, és a hallucinációból reményt hipnotizál magának. Azt a reményt, amelyet - mint a szerzők írták - néhányan már hosszú ideje feladtak, azok a kultúrateremtők, akiknek térre lett volna szükségük, de ezt nem kapták meg, akiknek projektjeit elutasították vagy maguk adták fel azokat.
A riport ezt követően bemutatta Csordás Gábort, az egyik legfontosabb magyar kiadónak nevezett Jelenkor kiadó igazgatóját. Csordás - mint hangoztatták - harcolt, és igyekezett saját ötleteit projektekké változtatni. Ezek közül megemlítették, hogy a németországi Essen, a török Isztambul és a magyar Pécs mintájára igyekezett összehozni a három ország irodalmi Nobel-díjas íróját, Kertész Imrét, Günter Grasst és Orhan Pamukot, de "ajánlatainak egyikére sem kapott választ".
"Kudarcot vallott, pedig kísérlet volt a kitörésre"
A kulturális fővárosi projekt sokak szerint haladást jelenthetett volna, ám nyugati mércével mérve kudarcot vallott, pedig kísérlet volt a magyarországi rendszerből való kitörésre - áll a riportban. A szerzők Szalay Tamás kulturális igazgatót idézték, aki nem említ vétkeseket, és aki szerint a rendszerben van a hiba. Abban a rendszerben, amely egykor vörös volt és kicsit még ma is az fűzték hozzá.
Szalay az elmúlt hónapokban mindig kereste az igazságot, és végül megtalálta saját igazságát, amely úgy hangzik: mindenki csodát várt, de csodák nem történnek ebben a rendszerben. "Nem számolhattunk azzal, hogy nálunk is úgy megy, mint Nyugat-Európában, de azt gondoltam, hogy ennél messzebb már vagyunk" - idézték kulturális igazgatót, akinek mára semmi nem maradt az álmaiból.
"Belülről barnán rohad..."
A szerzők szerint sokan még világosabban fogalmaznak. Azok, akik nem bírják nézni azt, hogy az az állam, amely 20 éve elsőként vágta át a vasfüggönyt, most "belülről barnán rohad". Ezt követően idéztek Kertész Imre tavaly novemberi interjújából. "Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók" - állította Kertész, Magyarország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa, aki nem akar magyar lenni.
"A fasizmust a szocializmus követte, azután a szabadság álma, egy álom, amely romjaiban hever, és amelyet beborít a válság, a korrupció és a klientúra-politika" - fogalmaznak az interjú kapcsán a szerzők.
Az írás beszámol a kulturális fővárosi projekt első "úttörőiről" - köztük említve Szalayt is -, akiket függőségbe láncolt a bürokrácia, akik függetlenek akartak lenni, de Budapest ezt soha nem hagyta. Három társa már bedobta a törülközött, akiket Szalay "halott hősöknek" nevezett, akik nem viselték el, hogy a "határtalan város" terve a fővárosban született politikai döntések miatt megváltozott, többen emiatt bedobták a törölközőt.
Majd ismét a Jelenkor kiadóját idézték, aki szerint a projekteket egyszer csak "egy apparátus igazgatta, amelyben olyanok ültek, akiknek fogalmuk sem volt a kultúráról, akik boldogok voltak, hogy pénzt oszthattak". Ezt követően Ruzsa Csabát, az EKF pénzügyi igazgatóját szólaltatták meg, aki szerint a kulturális fővárosi projekt inkább fejlesztési, mint kulturális projekt.
Felsorolták a tervezett beruházásokat, megjegyezve, hogy legtöbbjük csak az év folyamán, nyáron készül el. A pénzügyi igazgató szerint ez nem is olyan nagy baj, mert 2010-ben nincs is igazán szükség az új épületekre. A kulturális program 2010-re szól, a beruházások az azt követő évekre.
"20 évig nem voltak beruházások, most azokra van szükség" - mondta az igazgató, a szerzők szerint elismerve: "Ennek a kultúrához természetesen nincs köze. A kultúra az más." Csordás szerint elsősorban "munkahelyekről" van szó. Erre gondolnak itt az emberek, és ezt várják egy európai projekttől.
(Forrás: MTI)
"Már nincsenek álmaink"
A német konzervatív napilap kulturális rovatában megjelent terjedelmes írás két szerzője, Sonja Hartwig és Kilian Trotier a több személyt megszólaltató riportnak a "Már nincsenek álmaim" címet adta, utalva a számos kommentáló elemet is tartalmazó írás hangulatára. Ezt támasztotta alá a cikkben közölt illusztráció is, amelyen egy rács mögül fotózott pécsi templomtorony látható.
"A projekt már régen kudarcba fulladt"
A szerzők a kulturális fővárosi projekt kapcsán csalódottságról, szertefoszlott reményekről írtak, azt érzékeltetve, hogy a projekt nyugati elképzelések szerint már régen kudarcba fulladt. Az írás végén pedig Kertész Imre Magyarországról szóló, a lapban tavaly novemberben megjelent interjújának linkjét ajánlották az olvasók figyelmébe.
"A pécsi helyzet már régóta egy ország tükörképe"
A cikkírók szerint Magyarországon válság uralkodik, a hitelek akadoznak, és kapcsolatok szakadnak meg. A kulturális fővárosi cím elnyerése először túlzott várakozásokat ébresztett, majd ezek elkerülhetetlenül csalódottságba csaptak át. Látványosságnak, show-nak kellett volna lennie, ám a pécsi helyzet már régóta egy ország tükörképe, továbbá egy olyan rendszer elleni harcé, amely Magyarországon fennmaradt, amelyben az igazság nem ritkán összemosódik a talánnal, és a hallucinációból reményt hipnotizál magának. Azt a reményt, amelyet - mint a szerzők írták - néhányan már hosszú ideje feladtak, azok a kultúrateremtők, akiknek térre lett volna szükségük, de ezt nem kapták meg, akiknek projektjeit elutasították vagy maguk adták fel azokat.
A riport ezt követően bemutatta Csordás Gábort, az egyik legfontosabb magyar kiadónak nevezett Jelenkor kiadó igazgatóját. Csordás - mint hangoztatták - harcolt, és igyekezett saját ötleteit projektekké változtatni. Ezek közül megemlítették, hogy a németországi Essen, a török Isztambul és a magyar Pécs mintájára igyekezett összehozni a három ország irodalmi Nobel-díjas íróját, Kertész Imrét, Günter Grasst és Orhan Pamukot, de "ajánlatainak egyikére sem kapott választ".
"Kudarcot vallott, pedig kísérlet volt a kitörésre"
A kulturális fővárosi projekt sokak szerint haladást jelenthetett volna, ám nyugati mércével mérve kudarcot vallott, pedig kísérlet volt a magyarországi rendszerből való kitörésre - áll a riportban. A szerzők Szalay Tamás kulturális igazgatót idézték, aki nem említ vétkeseket, és aki szerint a rendszerben van a hiba. Abban a rendszerben, amely egykor vörös volt és kicsit még ma is az fűzték hozzá.
Szalay az elmúlt hónapokban mindig kereste az igazságot, és végül megtalálta saját igazságát, amely úgy hangzik: mindenki csodát várt, de csodák nem történnek ebben a rendszerben. "Nem számolhattunk azzal, hogy nálunk is úgy megy, mint Nyugat-Európában, de azt gondoltam, hogy ennél messzebb már vagyunk" - idézték kulturális igazgatót, akinek mára semmi nem maradt az álmaiból.
"Belülről barnán rohad..."
A szerzők szerint sokan még világosabban fogalmaznak. Azok, akik nem bírják nézni azt, hogy az az állam, amely 20 éve elsőként vágta át a vasfüggönyt, most "belülről barnán rohad". Ezt követően idéztek Kertész Imre tavaly novemberi interjújából. "Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók" - állította Kertész, Magyarország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa, aki nem akar magyar lenni.
"A fasizmust a szocializmus követte, azután a szabadság álma, egy álom, amely romjaiban hever, és amelyet beborít a válság, a korrupció és a klientúra-politika" - fogalmaznak az interjú kapcsán a szerzők.
Az írás beszámol a kulturális fővárosi projekt első "úttörőiről" - köztük említve Szalayt is -, akiket függőségbe láncolt a bürokrácia, akik függetlenek akartak lenni, de Budapest ezt soha nem hagyta. Három társa már bedobta a törülközött, akiket Szalay "halott hősöknek" nevezett, akik nem viselték el, hogy a "határtalan város" terve a fővárosban született politikai döntések miatt megváltozott, többen emiatt bedobták a törölközőt.
Majd ismét a Jelenkor kiadóját idézték, aki szerint a projekteket egyszer csak "egy apparátus igazgatta, amelyben olyanok ültek, akiknek fogalmuk sem volt a kultúráról, akik boldogok voltak, hogy pénzt oszthattak". Ezt követően Ruzsa Csabát, az EKF pénzügyi igazgatóját szólaltatták meg, aki szerint a kulturális fővárosi projekt inkább fejlesztési, mint kulturális projekt.
Felsorolták a tervezett beruházásokat, megjegyezve, hogy legtöbbjük csak az év folyamán, nyáron készül el. A pénzügyi igazgató szerint ez nem is olyan nagy baj, mert 2010-ben nincs is igazán szükség az új épületekre. A kulturális program 2010-re szól, a beruházások az azt követő évekre.
"20 évig nem voltak beruházások, most azokra van szükség" - mondta az igazgató, a szerzők szerint elismerve: "Ennek a kultúrához természetesen nincs köze. A kultúra az más." Csordás szerint elsősorban "munkahelyekről" van szó. Erre gondolnak itt az emberek, és ezt várják egy európai projekttől.
(Forrás: MTI)
Az oldal megtekintéséhez 9-es Flash Player szükséges
ERRŐL BESZÉLÜNK
Magányos vagy? Ismerkednél? Társat keresel?
Próbáld ki Magyarország legnagyobb társkereső oldalát a Randivonal.hu-t, ahol biztosan te is megtalálod a párodat! Több mint 800.000 társkereső keresi párját nálunk! Randivonal, az igényes társkereső!
KOMMENTEK:
Laci véleményével teljesen egyetértek!
Mádi Laci(ki is rúgták, mert eljárt a szája!)kimondta az igazat! NÉZZ UTÁNA A MAI HÍREKNEK!!
Ja! Sose kaptam támogatást!!! Sajnos. 17 év vállalkozás után most a végét járom. Örülök, hogy Te elégedett vagy és nem irigylem tőled, de ne vitasd el, hogy lehet más vélemény is!Tisztelettel, L.
a Tubes hátára
kordonbontó fidesz
nagy vigasságára!
Mit engednének meg maguknak, ha újból hatalomra kerülnének??? A németekkel folytatott kereskedelmünk-magyar vállalkozások!!- fognak tönkre menni a szélsőséges nézetek eluralkodása miatt!Lacika, ez nem riogatás,hanem realitás!
Kertész elment? Az ő dolga. Szégyenli a magyarságát? Ez is a saját döntése. Ennek ellenére mi nyaljuk a seggét és örömködünk?! Na és ő szól meg minket, hogy fasiszták vagyunk? Ki is él a III. birodalom fővárosában? Hol is vannak neonáci tüntetések?
Nálunk még egy Győzikének is lehet műsora. Itt még a vajdák is milliókat kaszálhatnak. Mi támogatjuk a kisebbséget!
Mellesleg, sok igazság van a cikkben. Sajnos.
Még a szomszédos országokban is élnek abból a korosztályból, akik tudják, kik is voltak a barna ingesek. Remélem, hogy nem fasizálódik az ország. Legalább mi, e kis országban élők ne köpködjük le saját hazánkat!
Emlékezünk-e még a MERT 2000 Rt 2 havonta megjelenő Milleneumi Országjáró propagandaújságjára is? A lap 3,6 millió példányban 8-szor jelent meg , alkalmanként 128 millió forintért! Ekkor egy közepes gyermekkórház éves költségvetése 800 millió forint volt!!EDDIG AZ IDÉZET!!!
Kaya Ibrahimot már meg se idézem...Na, ezért ez a nagy "gyülöletkeltés"
SZÓLJ HOZZÁ!