Budapesten járt a legendás hippi
Lelkes budapesti zöldek fogadták a Greenpeace egyik örökifjú alapítóját, Rien Achterberget...
...aki a legendás Szivárványharcos cirkálóról szóló film vetítésére érkezett hozzánk.
Achterberger életéről sok mindent el lehet mondani, a semmittevő azonban egyáltalán nem tartozik a rá illő jelzők közé. Az őt nagy lelkesedéssel fogadó magyar aktivisták közé bőrpapucsban, gyűrött fehér ingben érkező, csupa kedély hollandus élete gyakorlatilag egymásba fűződő kalandok sorozata: szakácsként már a tinédzserévek alatt egy hajóra szegődött, de valójában már akkor is a hippiéletre és a spirituális létre vágyott.
"Mindössze száz dollárral a kezemben nekivágtam a nagyvilágnak, és letelepedtem Új-Zélandon, ahol pincérnek szegődtem" – mesélte a szikár hippi. "Óriási szerencsémre egy szép napon betért hozzám a Greenpeace egyik alapítója, Martini Gotje. Életre szóló barátság szövődött közöttünk, és e találkozás az egész további életemet megváltoztatta"
"A greenpeace-es hajók szakácsaként a világban egyre nagyobb visszhangra találó akciók egész sorában vettem részt, így ott voltam a Szivárványharcosnak (Rainbow Warrior) elnevezett legendás cirkálón is, amelyet az aktivisták hol a bálnavadászok ellen irányítottak, hol pedig olyan területekre, ahol kísérleti atomrobbantást akart végrehajtani valamely világhatalom"
"1985-ben épp egy ilyen akció előestéjén robbantották fel a francia titkosszolgálat ügynökei a Rainbow Warriort – a belügyminiszter lemondott, a francia állam kártérítést fizetett, s két ügynök ült is pár évet. A legénység egyik tagja, egy spanyol fotós az életét veszítette, ő a szivárványmozgalom hősi halottja, és a veszteség is jól mutatja, mennyire veszélyes küldetést teljesítettek a greenpeace-esek."- nyilatkozta Rien.
Életüket számos alkalommal kockáztatva parányi ladikokon gigantikus hajók célba jutását próbálták megakadályozni; letartóztatást, nélkülözést vállalva küzdöttek elveikért, egy atomfegyverek nélküli, a természetet megóvó világért.
Nem véletlen hát, hogy amikor a legendás hajóról szóló film vetítése után az egykori szivárványharcos szakács szólásra emelkedett, a termet – ahogy mondani szokás – angyali csend ülte meg, hogy aztán az egyre élénkebbé váló, mintegy másfél órás beszélgetés végét tapsvihar jelezze.
(Forrás: Bors)
KOMMENTEK:
SZÓLJ HOZZÁ!