Kapaszkodj a fellegekbe! / 4.
Egészségtudatos utazás és barátközeli élmények - Ágnessel!
Mielőtt találkoztunk volna, megkérdeztem a kollégákat, mit gondolnak, mit tudnak Ágnesről. A válasz minden esetben azonos volt. Ágnes más, különleges, jó. De volt valamilyen egészségügyi problémája, ami miatt sokáig nem lehetett látni...
A történethez tartozik, hogy nemrég Ágnes volt a vendég az egyik kereskedelmi televízió reggeli műsorában, és éppen betegségéről mesélt. Akkor már tudtam: találkozni fogunk. Számára ugyanis az egészségtudatos utazás spirituális, lelki megközelítéssel jár együtt - akárcsak vírusos megbetegedése, amely tunéziai útja után jött elő.
Mennyire vagy világutazó?
Ágnes: Abszolút, de éppen úgy tudok egy helyben maradni, mint menni. Sokáig tudok mozdulatlan lenni, hogy utána nagyon messzire menjek, és azt intenzíven megéljem. Igen, nagyon az vagyok, egy utazó, agyban is, és szeretem az utazást magát. De nem vagyok turista típus. Az adott ország érdekel. Azt gondolom, a minőségi utazás nem pénz kérdése. Eddig minden utazásom minőségi volt, még a Stájerországi is, ahová 300 forinttal a zsebemben indultam el. Mindennek megvan a karmikus jelentősége.
Hol fordultál meg eddig?
Többek között New York Manhattan és Bronx negyedében, Passauban, az előbb említett Stájerországban 1700 méter magasan, Erdélyben mezítláb egy zarándokúton autentikus életformában. Szíria nagyon mély nyomot hagyott bennem, és igen, voltam Tunéziában. Az arab világ nagyon tetszik, a hétköznapi lét, a ruhák, a kényelmesség, lehet járni mezítláb is. Nincs annyi óriásplakát, reklám, nincs megfelelési kényszer, ami a nyugati világban nagy baj és sok nő (bár nem tud róla) ezért szenved. Az ember egy ilyen helyen letisztul és meglátja a lényeget.
Mesélj Tunéziáról, hiszen ez az utad megváltoztatta az életedet...
Azzal kezdeném, hogy nagyon odafigyelek az egészségemre. Testileg, lelkileg egyaránt. Tunéziai utam során ugyanis elkaptam egy betegséget, amit akkor még egyáltalán nem tudtam. Hozzáteszem: csodálatosan éreztem magam, tehát senkit ne riasszon el a történet, én is vissza fogok menni. Pihenni mentünk két barátommal, az abszolút szabadságot testesítettük meg. A tunéziaiak identitása, kultúrája nagyon látványos, az építészeti stílusuk egységes, a milliomost nem tudod megkülönböztetni a nagyon szegénytől - legalábbis kívülről.
Mi pont ramadán idején voltunk kint. Ide tartozik, hogy az ennivalókkal azért vigyázni kell, az óvatosság nem árt. Érdemes fertőtlenítő tablettát vinni, azt feloldani vízben és abban megmosni a gyümölcsöket. Egy közép-európai ember gyomra nem ahhoz van szokva, ahogyan ott főznek. Ugyanakkor elfogadóbbnak kell lenni, hiszen ők is azok velünk.
Mit jelent számodra Tunézia?
Tunézia alkalmas arra, hogy az ember egy kicsit lelkileg lehiggadjon, hogy tisztábban lássa a saját dolgait, teendőit. Tunézia a lelki egészség, megnyugvás és kijózanítás számomra. Mindezt úgy mondom, hogy közben elkaptam egy betegséget, amiről nem tudtam, hogy elkaptam.
Mikor jelentkeztek a tünetek?
Itthon, szépen lassan kezdtem egyre rosszabbul lenni. Másfél év alatt nagyon "ramaty" állapotba kerültem. Aluszékony lettem, elkezdtek fájni a bordáim, a hátam, a nyakam, izomgörcsöm és -merevségem lett. Beálltak az izmaim úgy, hogy nem tudtam megmozdulni. És ez mind szépen növekedett, közben más tüneteim is lettek, például komoly bélrendszeri problémák. Végül eljutottam addig a pontig, amikor már annyira fájt a hátam, hogy mozgáskoordinációs problémáim lettek. Volt egy fél év, ami nagyon durva volt: nem tudtam normálisan, egyedül zuhanyozni, és olyan is volt, hogy a fájdalmak miatt fel sem tudtam kelni.
Az orvosok nem is sejtették, mi lehet a baj?
Nem. Különböző helyeken voltam kivizsgáláson, de semmi. Mindenhol azt mondták, hogy ilyet még nem láttak. Közben a bélrendszeri problémáim egyre súlyosabbá váltak. Sok idő után (két év is eltelt vagy talán még több), a bajai kórházba kerültem véletlenül, ott találkoztam egy "Dr. House típusú" orvossal. Ő azt mondta: kérem, olyan nincs, hogy ez a betegség csak úgy van. Addig nem nyugodott, amíg meg nem tudta az okát. A fertőzéses esetekkel foglalkozó osztályra kerültem, és egy speciális vérvizsgálatot kért. Volt ugyanis egy ötlete, miszerint annyira sok tünetem van, mintha egy trópusi országban szedtem volna össze valamit. Én viszont nem jártam trópusi országban, hiszen Tunézia nem az. A speciális vérvizsgálat végül kimutatta, hogy egyszerre három olyan kórokozó volt a véremben, amelyek trópusi eredetű vírusfajták. Alattomos módon megtámadják a szerveket, és nem mutatja ki a sima vérvizsgálat.
Mit éreztél, amikor diagnosztizáltak?
Örültem, amikor ez kiderült, hogy végre van konkrét, orvosi oka annak, miért vagyok beteg, mert ebből következik, hogy gyógymód is létezik. Tudom, hogy ennek volt egy karmikus oka is (mint minden betegségnek), nem véletlenül kellett végigcsinálnom ezt az időszakot.
Mi volt a gyógymód?
Magasfokú antibiotikum kúrát kaptam egy évig. A történet azonban itt még nem ért véget, mert később éppen az antibiotikum kúrától betegedtem meg. Tönkrement a gyomrom, refluxos lettem, infarktus-szerű rohamaim voltak - nem ment be és nem ment ki a levegő, stopot kapott a nyelőcső. Két és fél évig nemhogy színpadra állni és énekelni, de még beszélni se tudtam. Akkor nagyon megijedtem. "Istenem, ha nekem az a próbatétel jár, hogy az énekhangom veszélybe kerül..." És ez hatalmas lendítés volt. Rájöttem, hogy bármikor elvehetik tőlem a kincset, ha nem jól sáfárkodok a tehetséggel, amit kaptam. Ha elherdálom, nesze neked, elvesszük tőled! De ez mindenre igaz. Ha nem becsüljük meg a szeretteinket, később már nem pótolhatjuk. Addig menjünk hozzájuk, amíg lehet, mert ha elveszítjük, nincs tovább.
Nagy próbatétel lehetett...
Nagyon nagy tanítás volt, de azt gondoltam: milyen hitem lenne nekem, ha kételkednék abban, hogy rólam nem gondoskodik az Isten? Kaptam mindenféle gyógyszereket a gyomorbetegségre is, de közben az antibiotikum másik mellékhatásaként fényérzékeny lettem, napra egyáltalán nem mehettem. Vakond életre lettem ítélve két és fél évig. 10-15 perces napozástól is fennállt a hólyagos égési sérülés veszélye. Ettől később óriási "napenergia-igényem" lett. Nagyon nagy próbatétel volt, ezért vagyok most annyira hálás, ha kisüt a Nap; köszönöm, hogy van Nap és élvezhetem. Ezért kell örülni az életnek is, és nem elítélni azt, aki egy kicsit bátrabban él. Titokban mindenki irigykedik azokra az emberekre, akik meg merik tenni, hogy boldogok legyenek és élvezik az életet.
Megmondom őszintén, az egész betegséget egy áldásnak tartom, mert nagyon sok mindenre megtanított. Minden betegség a fejlődésünket szolgálja, azt jelzi, hogy valamit nem jól csinálunk. Ha nem figyelünk oda a pici jelekre, kapunk egy nagyobbat, hogy ne azon az úton menjünk - ez a gondviselés maga. Velem is ez volt, nem szerettem eléggé az életemet. Nem tartottam olyan nagy értéknek, csináltam ösztönösen, mert tudtam, hogy ezt kell tennem mindig, de nem becsültem meg. Azt sem, hogy nő vagyok, nőként éljek, legyek bátran nő, mert az nagyon jó és nagyon kell. Vissza kellett találnom azokhoz a szerepekhez, amelyeket ezek a dolgok adnak. Mindig csak a nehézségeimet láttam (anyagilag is), nem támogatott senki a munkámmal kapcsolatban. És közben elmentem amellett, hogy rajtam olyan áldás van, ami nagyon kevés emberen. Mert azokból a helyzetekből, amikből kijöttem... egyszer majdnem fagyási sérüléseket szenvedtem, annyira nem engedtem senkinek, hogy belásson a kulisszák mögé. Azt a bizonyos utolsó esélyt és lehetőséget az ember könnyen veszi addig, amíg nem kap egy stoptáblát. Ezután megváltoztatja a ritmusát, az életét. Most már azt mondom: ami nem vár meg, annak nincs dolga velem. Nagyon meg kell gondolni, mi ér annyit, hogy felidegesítsd magad...
Hogyan tisztult meg a szervezeted a méreganyagoktól?
Egy drasztikus léböjt kúrán vettem részt. Tíz napig csak vizet ittam egy erre specializálódott helyen elzárva a hegyek között. A nélkülözés és a megosztás nem okoz számomra nehézséget: heten vagyunk testvérek, így annak idején, ha nem volt csak öt narancs, azt is hétfelé, igazságosan kellett elosztani. Ezért nekem nem volt gond, hogy le kellett mondani az élelmiszerről, de mégis hatalmas próbatétel, ami legfőképpen az elengedésről szól. Hiszen annyira megszoktuk, hogy minden a rendelkezésünkre áll, de ez nem lesz mindig így. Az emberek annyira állandónak és elmúlhatatlannak tartják az összes kényelmet, és közben az emberélet van legkevésbé megbecsülve. Saját magunk életét sem tiszteljük annyira, hogy ne együnk meg minden hülyeséget.
Mi volt a napi rutin?
Reggelente teljes bélmosás: keserű só és meleg víz. Az ember kitisztul minden szempontból. Se be, se ki nem megy és jön semmi, csak a tiszta, áttetsző víz. Plusz reggelente két óra kemény torna, utána ebéd (víz vagy tea). Az ebédet tányérba tették, mintha leves lenne.
Tízen voltunk, senki sem ismerte a másikat. Teljesen máshonnan, másmilyen habitussal érkező emberek, együtt összezárva - igazi pszichológiai tanulmány volt. Az ember megtanulja újra megbecsülni az életet. Az ételre pedig - véleményem szerint - érdemes áldást kérni, hogy az utána a javadra váljon és az egészségedet szolgálja. Ez hat. Nem varázs, nem ezotéria, ez a szándék. A jó szándék az, ami egyébként még a másoktól esetlegesen felénk érkező gonoszságot is felül tudja írni.
Aztán kegyetlen fejfájás a harmadik napon, közben tisztul az ember. A tisztulás útja sosem kényelmes, nem vidám, nem kiaranyozott, inkább tanulságos. Kilenc kilométeres túra hegynek fölfele minden nap, délután. Vacsora (víz) után torna, vízitorna, szauna.
Milyen hatással volt rád a 10 nap?
A tüneteim 80%-a elmúlt vagy visszahúzódott. Igaz, nagyon lefogytam, de jól éreztem magam. Biológiai változás is történt: más lett a hajam, a körmöm, a szemem, a bőröm. Mindezt azonban csak szakszerűen érdemes csinálni, előtte fokozatosan leépíteni, majd nagyon lassan visszaépíteni (a gyümölcs tisztít, a zöldség épít), különben kórház lesz a vége! Az egyetemes értelemben vett böjtnek mondhatni szakértője lettem, körülbelül 250 napja írok egy "könyvet", kutatok ebben a témában. (Az állatok például ösztönösen böjtölnek, ha betegek - tudtad?) A böjt, mint a pazarlás ellentéte, mindenre kiterjedően érvényes. Nemcsak az ennivalóról beszélek, hanem a test és a lélek harmóniájáról. A saját magam által kidolgozott böjtömet egyébként január elsején kezdtem - kísérletképp - és nemrég hagytam abba, de számos dolog van, amit nem hagytam el belőle. De hangsúlyozom: a szélsőséges, túlzásba vitt dolgok nem jók a szervezetnek.
Hogy érzed most magad?
Köszönöm, jól.
És merre van az otthonod?
Ott vagyok otthon, ahol szeretnek, de méginkább ott, ahol értenek és szeretni tudok. Amolyan "egészségesen nacionalista" és egyben integrált gondolkodású vagyok, hiszem, hogy semmi sem véletlen, az sem, hogy ide születtem. Ami a miénk, azt szeressük, becsüljük, építsük, gyarapítsuk! Ugyanakkor sehol sem vagyok otthon, ezért mindenhol otthon vagyok, még Baden Badenben is...
***
Az Intermed Oltóközpont a következő alap védőoltásokat javasolja a Tunéziába utazóknak: diftéria-tetanusz, hepatitis A, hepatitis B, tífusz. Azoknak, akik természetjárós-felfedezős túrát terveznek, az alapoltások mellett veszettség elleni oltást is érdemes felvenniük.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy egészségügyi szempontokból mire kell figyelned egy mediterrán országbeli utazás során, tarts velünk sorozatunk következő részénél is!
egoni
KOMMENTEK:
Várjuk a könyvet! ;-)
SZÓLJ HOZZÁ!